Források és bináris fájlok, Navigációs menü

Adattárolás[ szerkesztés ] Egyszerűségük miatt a szöveges fájlokat gyakran használják adattárolásra, vagy jegyzetek gyors készítésére. Elkerülhető velük néhány más fájlformátumokkal megjelenő probléma, mint a bájtsorrenda kitöltő bájtok, vagy a gépi szó hossza közötti eltérések.

Ráadásul a fájl sérülése esetén könnyű akár manuálisan kijavítani a hibát és folytatni a fájl feldolgozását. A szövegfájlok hátránya alacsony entrópiájuk — más megközelítésben viszont veszteségmentes tömörítéssel könnyen csökkenthető a méretük. Az egyszerű szövegfájl értelmezéséhez nincs szükség metaadatokraezért az adatokat nem tartalmazó szöveges fájl akár nulla bájt hosszúságú is lehet.

Elkülönítés a bináris fájloktól[ szerkesztés ] Sok források és bináris fájlok rendszeren a kiterjesztésre vonatkozó konvenciók határozzák meg a fájl típusát.

Létrehozás[ szerkesztés ] A forráskódot általában emberek hozzák létre, egyszerűen begépelve az adott szöveget egy szövegfájlba. A programozók erre általában speciális szövegszerkesztőt használnak, amelyik például segíti navigálni a kódban. Más esetekben egy kódgenerátor generálja valamilyen más információból, például UML -ben megadott szerkezet, vagy például valamilyen párbeszédpanel-szerkesztőben megadott elemek alapján, vagy éppen egy fordítóprogram hozza létre egy másik forráskódból. Néhány esetben lehetőség van arra is, hogy a lefordított tárgykódból valamilyen eljárással többé-kevésbé visszakapjuk a kiindulási forráskódot: ez a reverse engineering.

Windows alatt a. Az e-mailek formátumának szabványosításában definiált Multipurpose Internet Mail Extensions MIME típusok médiatípusokat adnak meg, amelyeket az e-mailforgalom mellett máshol is használnak a fájlok típusának meghatározására. A szöveges típust a text jelöli. A teljes típusmegadást egy altípus is kiegészíti, ami az alkalmazási területet jelzi. A szövegfájlok formázására szegényesek a lehetőségek; nem lehet például félkövérré, dőltté tenni szövegrészeket, vagy betűméretet és betűtípust választani.

Egyes kódolások lehetővé teszik diakritikus jelekékezetes betűk bevitelét vagy az írásirány megváltoztatását. Végső soron azonban egyes típusaik mégis szövegfájlok egy magasabb szinten, mert XML fájl írja le őket.

A beszkennelt szövegek képként vannak tárolva, hacsak nem használtak egy szövegfelismerő programot. A szövegfájlok információsűrűsége alacsony, vagyis kicsi az entrópiája, azaz nagy a redundanciájuk.

Ezt például Huffman-kóddal kihasználva a tömörítők nagyobb tömörítési arányt tudnak elérni, mint bináris fájlok esetén.

Az egyik, hogy a fájl sorai egyenlő hosszúak; a másik, hogy a sorvégeket külön jelek jelzik. Állandó sorhossz[ szerkesztés ] Az állandó sorhossznak az az előnye, hogy a pozíció anélkül állapítható meg, hogy ismét el kellene olvasni az előtte levő sorokat, vagy emlékezni kellene rájuk. Hátránya, hogy a rövid sorokat ki kell tölteni. A kitöltéshez többnyire szóközöket használnak.

Emiatt, ha sok a rövid sor, akkor a fájl több helyet foglal el, mint nem fix sorhosszú formában. A rögzített sorhossz csak nagygépes környezetben használatos, ahol vagy a fájlrendszer rögzít egy egységes sorhosszat, vagy a fájl létrehozásakor kell megadni.

Ez a sorhossz gyakran 80, ami megfelel források és bináris fájlok szöveges terminálok sorhosszának. A változó sorhosszú fájlok források és bináris fájlok nehéz ezekben a nyelvekben.

Forráskód (programozás) – Wikipédia

Vezérlőjelek használata[ szerkesztés ] A vezérlőjelek használata az írógépek korszakát idézi. Ezek voltak a legesélyesebb jelöltek a sorvége jel szerepére; azonban elég lenne csak az egyik ahhoz, hogy az új sor kezdete ismert legyen. A különböző operációs rendszerek más és más megoldást választottak, ami napjainkban is bonyodalmakat okozhat. További vezérlőjelek[ szerkesztés ] A sorvégek mellett más vezérlőjelek is megjelenhetnek a szövegfájlokban.

A legfontosabbak a lapdobás Form Feed FFés a vízszintes tabulátor Horizontal Tabulation HTami lehetővé teszi a szöveg bizonyos mértékű formázását.

Ezek különösen akkoriban voltak fontosak, amikor a szövegfájlok tartalma közvetlenül a terminálon vagy nyomtatásban jelent meg. A szöveg további formázását escape szekvenciák is megadhatják. Ezek egy bevezető jelből, és az utána következő karakterláncból állnak. Karakterkódolás[ szerkesztés ] A szövegfájlok fizikailag binárisan kódolt tartalma az adott fájlra megadott szabályok szerint alakul át látható szöveggé.

A fenti kódolásokkal ellentétben egy karakternek nem elég 8 bit, hiszen ennél sokkal többet használnak. Német nyelvű szöveg nem megfelelő kódolással ábrázolva A Unicode alkalmazásakor tehát egy jel nem fér el egy bájton. Különböző módszerek léteznek, amelyek a Unicode karaktert bájtokra kódolják.

A Unicode-ban kódolt fájl elején egy speciális bájtsorozat jelzi, hogy melyik Unicode-ban íródott. Az így kódolt szövegfájlok már források és bináris fájlok a bináris fájlokra hasonlítani. Ha ellenben mindkét kódolás az ASCII-ből származik, akkor az ékezetes vagy mellékjeles szöveg nehezen, de olvasható marad, mivel az ASCII által tartalmazott betűk úgy jelennek meg, ahogy kell, és csak a többi, például a magyar ékezetes betűk vagy a német umlautok romlanak el.

Átvitel rendszerek között[ tradingview indexek ] Ha egy szövegfájlt átviszünk az egyik rendszerből egy másikba, gondoskodnunk kell arról, hogy az új helyen is olvasható maradjon, továbbá figyelembe kell venni a sorvégjelzést is. Az UTF-8 kódolás szerint is megmaradnak ezek a karakterek.

Ha a fájl más karaktereket is tartalmaz, akkor konverzióra van szükség. Tulajdonképpen elég a fájl megnyitásakor és elmentésekor konvertálni. Ha az új helyen csak tárolják, akkor akár káros is lenne át- és visszakódolgatni. Az e-mailek mellékletében küldött szövegfájlok is zavaróan és források és bináris fájlok olvashatóan jelenhetnek meg. Ennek az az oka, hogy a küldő e-mail-kliense nem tudja kikövetkeztetni a kódolást, és a felhasználóbarátság miatt a felhasználótól sem kérheti annak megadását, így az e-mail nem tartalmazza ezt a fontos információt.

Elvben ma már a legtöbb e-mail-kliens képes lenne a kódolás megválasztására. Azonban néha még maga az e-mail szövege is rosszul dekódolódik. A fájlok közvetlen átmásolásakor többnyire speciális programok végzik el a másolást. Ezek az átkódolást, sorvégcserét is elvégzik, például Windows és IBM-nagygépek között. Másoláskor meg kell adni, hogy a másolandó fájl bináris vagy szöveges-e, mert az ilyen konverziók károsíthatják a bináris fájlokat.

Ilyen esetekben a fájl elején megjelenhet egy Byte Order Markhogy meg lehessen különböztetni az UTF-8 kódolású fájlokat a hagyományos regionális kódolásoktól. A Microsoft Windows alatt általában a. Például számítógépes programok forráskódja esetén általában a kiterjesztés a programozási nyelvre utal, amin a kód íródott. TXT[ szerkesztés ] A. Az angol nyelvű szöveges fájlok leggyakrabban ASCII karakterkészlettel íródnak, és források és bináris fájlok esetben ezt tekintik alapértelmezett formátumnak.

Ékezetes, vagy nem latin betűs nyelvek esetében valamilyen karakterkódolást kell használni. Sok rendszerben ezt az alapértelmezett területi beállítások határozzák meg. Mivel a hagyományos karakterkódolások igen szűkösnek bizonyultak, létrehozták a Unicode -ot, ami megkísérli magába foglalni az összes nyelv karaktereit.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A Microsoft a. Szabványos Windows. Az utolsó sor vége általában nem tartalmazza ezeket a jeleket, és sok szövegszerkesztő, például a Notepad nem is teszi ki őket az utolsó sor után.

A Windows által ANSI-nak nevezett kódolások többnyire az egy bájtos ISO kódolások, kivéve a kínai, japán és koreai helyi beállításokat, amelyek két bájtos kódot igényelnek. Szabványosítás[ szerkesztés ] A POSIX definíciója azokat a fájlokat tekinti szövegfájloknak, amelyek nulla vagy több források és bináris fájlok vannak tördelve.

A vezérlőkarakterek nem számítanak nyomtathatónak. Ezeket a fájlokat már nem közvetlen megtekintésre, hanem más programokkal dolgozzák fel, vagy a rendszer felügyel rájuk. Sokszor ezek a szöveges fájlok már bináris állományként, gépi feldolgozást követően jelennek meg. Itt azért használnak szöveges fájlokat, mert a bináris fájlok szerkezete még kevésbé egységes.

Ezzel szemben a szöveges tárolásnak is megvannak a hátrányai: viszonylag sok helyet foglal, és a feldolgozáshoz újra és újra binárissá kell konvertálni. Mivel azonban egyre fontosabb az adatok átvitele a rendszerek között például internet közvetítésével, ezért még ma is sok helyen tárolnak így adatokat.

Beállítások

A privilegizált felhasználók által hozzáférhető konfigurációs állományok is gyakran szöveges formájúak. Bináris források és bináris fájlok esetén egy speciális konfigurációs programra lenne szükség, így viszont karakteres felületen, szövegszerkesztőkkel is szerkeszthetők. Ez elterjedt szokás a Unix és a Linux rendszereken; az XML terjedésével azonban egyre több helyen tárolnak így konfigurációs adatokat. Táblázatos adatok[ szerkesztés ] Különböző okokból tárolnak táblázatokat szöveges fájlokban.

Az adatbázisadatokat is gyakran exportálják így, hogy különféle más programokkal folytassák a feldolgozásukat.

Különböző eljárásokkal ábrázolják a táblázatos adatokat a szöveges állományokban: Az oszlopok elválasztása tabulátorral. Egy soron belül egy speciális vezérlőjel különíti el az egyes adatokat. Tabulátor források és bináris fájlok vesszőt, pontosvesszőt, vagy más jelet is használhat. Állandó szélességű oszlopok: az oszlopokat az állandó szélesség segít felismerni, amit azonban maga a fájl nem tartalmaz. Tehát azt definiálja, hogy hogyan nézzen ki egy fájl szerkezete.

Az OpenOffice. Itt azonban különbséget kell tenni a fájl szövege és a fájlban tárolt szöveg között, ahol is a fájl szövege nemcsak a fájlban tárolt szöveget tartalmazza, hanem a szöveg leírását is a metasíkon. Ezek szintén leírják a tulajdonképpeni dokumentumot, és ugyanúgy szövegfájlban tárolják, mint az XML-ben íródott dokumentumokat.

ResType leírja a különböző típusú források és a ResFileName a teljes elérési utat és fájlnevet az egyes erőforrás fájl. Ahhoz, hogy hozzon létre egy új erőforrás script fájlt, egyszerűen tegye a következőket: Új szöveges fájlt a projekt könyvtárba.

Szerkezete az XML-re hasonlít. Sokszor használják tudományos cikkek, szakdolgozatok készítésére, mert benne a képletek egyszerűen szerkeszthetők.

A tulajdonképpeni dokumentum bináris fájl, ami a szövegfájl lefordításával jön létre. A PostScript professzionális nyomtatási formázásokat tesz lehetővé, és szövegfájlként tárolódik. A bináris képeket hexadecimális jegyekben írja le. Mivel sok nyomtató közvetlenül értelmezi ezt a nyelvet, sok szöveg- és források és bináris fájlok képes PostScript kimenet előállítására.

Ezek mellett még létezik sok, köztük jogvédett formátum, amelyek felépítése csak egy megfelelő specifikációt tartalmazza. Megtekintés és szerkesztés[ szerkesztés ] Szövegszerkesztővel megnyitva ember által olvasható tartalom jelenik meg. Ez gyakran a plain text szövegének láthatóvá tételéből áll.

Az alkalmazástól függően a vezérlőjelek vagy a szövegszerkesztő által elvégzett literális utasításokként vagy escape szekvenciákként jelennek meg, amelyek szövegként szerkeszthetők. Ezek az utasítások tovább renderelhetik a plain textet.

A legtöbb szövegszerkesztő lehetővé teszi bizonyos szövegrészek keresését a fájlban. Sokuk különböző formátumokat is támogat, és szintaktikus kiemelést nyújt egyes programozási és leírónyelvekhez.

Néhány elterjedt fájltípus rövid leírása avibakbinbmpbz2cccclasscss források és bináris fájlok, datdocdviepsexefiggifgzhhtmhtmljavajpegjpglogltxmp3mpegpaspdfperlpngpptpsrtfshsxcsxisxvtartemptextgztifftmptxtwavxcfxlszip avi Videó mozgókép formátum. Lejátszásához megfelelően gyors számítógép és jó videokártya szükséges, különben a kép akadozni fog. Az avi formátum a Microsoft saját, nem nyilvános formátuma, a nem Microsoft-os programok többsége csak egy töredékét képes lejátszani ezeknek a fájloknak. Unix rendszereken az mplayer a legjobb lejátszóprogram avi videókhoz. Egyes programok ilyen kiterjesztésű fájlokba mentenek menet közben, automatikusan.