Megfojtani a lehetőségeket.

Ezúttal kevésbé hazafias hozzáállással a nyugati oldal érvrendszerét is megmagyarázzuk.

Ez a vita ugyanis azért különösen érdekes, mert mindkét fél álláspontja érhető, de nem látszik semmilyen esély a kompromisszumra.

Ugyanakkor jól mutatja, hogy az Európai Unióban az egységes piacról alkotott ideál elérése olykor erős gátakba ütközik.

A probléma dióhéjban az alábbi példából érthető meg: Adott egy kamionnyi áru, amelyet el kell szállítani két nyugat-európai célpont között. A nyugati fuvarozó kilométerenként 1,5 euróért, a keleti viszont 1,2 euróért vállalja a fuvart.

A két ajánlat mögött a szolgáltatás tárgyi eszközei ugyanazok: a kamion, a tankolt gázolaj, az útdíj és a hasonló, logisztikához kapcsolható költségek mind egyformák. Az alacsonyabb vállalási árnak csak két döntő eleme van: a sofőrnek fizetett alacsonyabb bér és a fuvarozó kisebb adófizetési kötelezettsége ezt később részletezzük.

Kérdezz-felelek élőben 14 - Vincze Ferenccel és Barnai Robertoval (biologika, ujmedicina)

Általánosítva ez azt jelenti, hogy ugyanannak a nyugati szállítási feladatnak a két összköltsége között kizárólag az jelenti a különbséget, hogy a fuvart elvállaló megfojtani a lehetőségeket hol van a székhelye, és melyik ország szabályai szerint foglalkoztatja a sofőrjeit.

Lényegtelen a cég és a sofőr nemzetisége, csak az számít, hogy munkaadóként és munkavállalóként hol vannak bejelentve. Mivel ezt a fontos részletet könnyű félreérteni, bemutatunk néhány tipikus példát a keresetekre és a költségszintekre minden esetben ugyanarra a nyugati munkára vonatkozóan : Egy nyugati székhelyű cégnél dolgozó nyugati sofőr körülbelül átlagosan havi nettó eurót keres, gyakorlatilag teljes bejelentéssel, adott esetben Ez egy viszonylag magas költségszint a munkaadónak, ráadásul előfordulhat, hogy a sofőrt ágazati megfojtani a lehetőségeket szerződés is védi, és egyéb jogokkal, illetve juttatásokkal ruházza fel.

Egy nyugati székhelyű cégnél dolgozó kelet-európai sofőr is megkeresheti az 1.

Linguee Apps

Egy magyar székhelyű, magyar tulajdonú cég magyar sofőrje aki ugyanott, tehát nyugaton dolgozik általában a magyar minimálbért keresi meg bejelentve, de a hazai szabályok szerint még napi 60 eurót is kaphat adómentesen.

Az összkeresete így általában nettó ezer forint megfojtani a lehetőségeket durván fele a nyugatinak, ez attól is függ, hogy mennyi ideig van kint. Ez egy viszonylag alacsony költségszint a megfojtani a lehetőségeket, ráadásul a sofőrnek magának kell gondoskodnia arról, hogy például legyen érdemi nyugdíja, vagy betegség esetén megéljen a szűkös táppénz mellett.

Kollektív szerződés nem védi, jogai és lehetőségei sokkal korlátozottabbak. Egy nyugati cég magyar leányvállalatához bejelentett magyar sofőr is lényegében a 3. Ezzel a megoldással a nyugati cég is a relatív alacsony keleti költségszintet éri el de keleti sofőrökkel kell dolgoznia. Első ránézésre nincs ezzel semmi gond, hiszen az unióban szabad a tőke és a munkaerő áramlása, mindenki ott dolgozik, ahol tud, és annyiért, amennyiért tud.

További keresési lehetőségek:

A keletiek így joggal kérdezhetik, hogy miért baj, ha valaki ugyanazt a munkát, ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanabban a minőségben olcsóbban elvégzi, és ezzel versenyelőnyhöz jut? Elvégre megfojtani a lehetőségeket van és szabad verseny.

A kérdésre a rövid válasz az, hogy a keleti székhelyű cégek térnyerése tönkreteszi a nyugati piacot. Mielőtt ezt kifejtenénk, egy fontos körülményt még említünk: a fuvarok jelentős többsége a német-francia-benelux-svájci-észak-olasz központi ipari régióban, illetve a hozzá kapcsolódó angol és spanyol relációban van, így kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a nyugati piac egyenlő az európai piac igen nagy részével.

A keletiek beözönlése ebben az értelemben tehát a teljes európai piacot teheti tönkre a nyugati érvelés szerint. Az egész problémahalmazban van pár lényeges elem, amit innen keletről nézve néha nem látunk, vagy nem akarunk figyelembe venni. Nem csak arról van szó ugyanis, hogy a keleti munkás kimegy nyugatra dolgozni, ott megél a fizetéséből, és még talán haza is küld belőle a családjának.

A csavar a történetben az, hogy ez esetben a keleti munkás keleti bérért dolgozik nyugaton, de általában ideje háromnegyed részét ott is tölti.

Előzményeid

Így nemcsak a munkás áramlik nyugatra, hanem a minimálbére is, és ez fontos különbség. Hogy szemléletesebb legyen a nyugatiak aggodalma, tegyünk egy gondolatkísérletet, és képzeljük el az alábbi helyzetet.

A magyar autógyárakban tömegesen jelennek meg olyan munkavállalók, akik egy másik országból érkeznek.

Ők ugyanazt a munkát jóval alacsonyabb fizetésért elvégzik, mint a magyarok, kizárólag annak köszönhetően, hogy nem is a magyar autógyár a munkaadójuk, hanem egy otthoni, azaz nekünk megfojtani a lehetőségeket cég.

Ez a külföldi cég megfojtani a lehetőségeket a magyar minimálbér felét adja az itt dolgozó munkásainak és még némi adómentes napidíjat is.

Párnával akarta megfojtani feleségét / Tékertorokseg.hu videó

Ám ezek az megfojtani a lehetőségeket munkások az életük háromnegyed részét Magyarországon töltik, ritkán járnak haza, és mondjuk olyan konténerekben laknak, amelyeket az otthoni cégük szállított ide, és ahova egy magyar autógyári munkás nem szeretne családostul beköltözni. Mi lenne vajon az autógyári szakszervezet, a kormány és általában a magyar közvélemény reakciója egy ilyen helyzetben? Karba tett kézzel néznénk ezt, elismerve, hogy ilyen a kapitalizmus, és sajnos vannak a világon emberek, akiknek rosszabb körülmények között is megéri itt dolgozni, sőt, otthon olyan alacsony az életszínvonaluk, hogy ebből a számunkra nyomorúságos fizetésből ők még haza is küldenek a családjuknak?

Vajon egy ilyen helyzetben elfogadnánk-e megoldásnak, hogy a magyar kormány a magyar bejelentéssel dolgozó megfojtani a lehetőségeket autógyári munkások fizetését engedje csökkenteni a külföldiek szintjére, azaz a magyar minimálbér felére?

Account Options

Ez nemcsak morálisan tanfolyam lehetőségek 4. lecke kényes kérdés, hanem észszerűtlen lépés is napon belüli irányított opciós kereskedés, mert nagyon valószínű, hogy a külföldi munkások még olcsóbbá válnának azzal, hogy otthon további adókedvezményeket, jogi kiskapukat lobbiznának ki.

Ez egy szociális értelemben lefelé tartó spirál, amely idővel biztosan a vereségünkkel megfojtani a lehetőségeket. A munkásainknak máshol és máshogy kellene boldogulniuk, és nem biztos, hogy éppen olyan a munkaerőpiac, ahol ez nem okoz gondot. Sokkal valószínűbb, hogy mi is megpróbálnánk jogi keretekkel megvédeni a saját munkásainkat. Ez a példa szándékosan túlzó, de mégis: valami hasonló történik puhább verzióban akkor, amikor a keleti székhelyű cégek a hazai állami támogatásaikkal lefelé tartó ár- és bérspirálba próbálják kényszeríteni a nyugatiakat.

Az ő szempontjukból a pálya ugyanúgy az ellenfélnek lejt, mint ahogy mi gondolnánk az autógyári esetben: egy nyugati cég nem adhat magyar szintű minimálbért egy sofőrjének, de még meg sem közelítheti azt, és nem kaphat az államtól például napi 60 euró juttatásra vonatkozó adókedvezményt sem.